Astellas-díj | Az év orvosa pályázat
Mai dátum: 2016.06.28.
Utolsó módosítás dátuma: 2016.03.25. 06:59

Astellas-közönségdíjra jelöltek

Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed

Szakterület: csecsemő- és gyermekgyógyászat, neonatológia
Beosztás: főorvos
Intézmény: Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház
Település: Gyula

Pályázati kategória: Közönségjelölt orvos

Bemutatkozás:
1996-ban a Szegedi Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetemen diplomáztam. Az egyetem elvégzését követően két évig szülőhazámban, Jemenben Sürgősségi és trópusi betegségekkel foglalkoztam. 1999 óta a Békés Megyei Pándy Kálmán Kórház Csecsemő- és gyermekosztályán dolgozom. 2003-ban Csecsemő- és gyermekgyógyászatból, 2007-ben Neonatológiából szereztem szakképesítést. 2007-ben adjunktusi, 2013-ban főorvosi kinevezést kaptam. Békés megyében működő kora-újszülött szállítás megszervezésében, elindításában, a transzportban mai napig aktívan részt veszek, szívügyemnek tekintem. Egy koraszülött életet megmenteni, csodálatos érzés, örömöt, erőt és kitartást ad a folytatáshoz. Nincs jobb érzés, mint széles mosolyt látni egy volt koraszülött gyermekéért aggódó anya arcán, vagy az utcán, rendelőben újratalálkozni, megölelni egy ilyen gyermeket. Miért lettem orvos, majd gyermekorvos? Személyes történet miatt. Egy faluban éltem, messze a kórháztól, akkor ünnep volt, nem volt faluorvos, a két éves húgom pénzérmét nyelt félre, fuldoklott és a szemünk előtt meghalt. Nem tudtunk neki, rajta segíteni – én ekkor 12 éves voltam. Az eset után elkezdtem orvosi könyveket olvasni, megkérdeztem az orvosunktól, beszéltem orvostanhallgatókkal, hogy mit lehetett volna tenni. Itt döntöttem, én gyermekorvos leszek, hogy tudjak segíteni sok-sok gyermeknek és minden beteg gyermekben a húgomat láttam. Mit jelent nekem a szülők általi jelölés? Ennél nagyobb kitüntetés nincs. Erőt, bátorságot és kitartást ad a folytatáshoz. A játszótéren látni a boldog szülőt az egészséges, élettel teli, vidám gyermekkel az igazi boldogság.
Történetek (2015)

Mentőangyal

Történetem a főorvos úrral egyben köszönet levél is! Abdul Doktor bácsi (ahogy a gyerekek szólítják) a Gyulai Pándy Kálmán Kórház újszülött osztályán gyógyít. Szívügye a koraszülött csecsemők kezelése. Embersége, precíz munkája, önzetlen betegszeretete példaértékű! Első találkozásunkkor szalmonellafertőzéssel kezelte 2 éves fiunkat, javallatát betartva ivott és evett, így a kiszáradás veszélyén hamar túl lettünk! Tudtam, hogy ő az az orvos, akire a későbbiekben is számíthatok! Pár hét múlva a pékségben találkozva a fiam odaszaladt hozzá, szia Abdul Doktor bácsi - köszönt - és megölelték egymást. Szia, kis barátom válaszolt! "Barátok" lettek, ahogy minden kis betegével! Lehet éjjel, lehet nappal, mindig lehet rá számítani, olyan, mint egy kis mentőangyal, mindenhol ott terem, ahol segítségre van szükség, nem tudom, hogy csinálja! Mi sajnos már minden napszakban zavartuk 2 fiunk felváltott betegségeik miatt, bármelyik helyzetben azonnal segített, legutóbb este 22 óra körül a nagyobbik "kisfiamnak" hörgőgörcse volt, és hiába próbáltunk neki segíteni, nem csillapodott, felhívtuk és szó nélkül azonnal segített! Örökké hálásak leszünk Önnek, főorvos úr! Nagyon örülünk, hogy Gyulára sodorta az élet és itt menti és gyógyítja gyermekek ezreit, remélem még nagyon - nagyon sokáig! Az emberi szeretet valami csodaszer. Attól a haldokló is talpra áll!

Hálásak vagyunk

A jelöltem egy gyulai gyermekkórházi főorvos úr, Dr. Abdulrahman Mohamed! Kisebb gyermekemmel nagy gond volt, elkapott egy vírust, és sajnos semmi sem maradt meg a gyomrában, még a vizet is kihányta, és ment a hasa. Azonnal hívtam a doktor urat, mert tudtam, hogy rá mindig számíthatok, szerencsénkre éppen ügyeletben volt, és fogadott minket azonnal, gyermekemet nagy odafigyeléssel, gondosan vizsgálta, tekintetéből áradt a szeretet, melegség, mint mindig! Ő az egyetlen orvos, akitől gyermekem nem fél, hiszen érzi, hogy az orvos kedves, és csak jót akar neki. Azonnal felvett minket a fertőző osztályra, és ő maga kötötte be kicsi fiamnak az infúziót, a gyermeknek egy jajszó nem hagyta el a száját, hisz az orvos mindent szépen, türelmesen elmondott neki, mi fog történni, meg fogja szúrni egy tűvel, stb., a kisfiam bízott a doktor úrban, hisz mint említettem csupa szív és jóság!!! 3 napig voltunk bent az osztályon, de nem telt el úgy nap, hogy be ne jött volna gyermekemhez, napi kétszer! Kedves volt és nagyon figyelmes, kicsi fiam nagyon szereti, és Ő az egyetlen olyan orvos, akitől nem fél! Nem találkoztunk még nála odaadóbb, figyelmesebb, kedvesebb orvossal! Nagyobb gyermekemet is hozzá szoktam vinni, amikor baj van vele, hisz tudom, rá mindig számíthatunk, még soha nem volt velünk visszautasító, sőt azonnal fogadott mindig minket, függetlenül attól, hogy ügyeletben volt-e vagy sem! Nem egyszer tette meg, hogy bejött és megvizsgálta gyermekeimet, holott szabadnapos volt! Embersége, odaadása, szeretete határtalan és leírhatatlan! Munkáját olyan szeretettel, figyelemmel végzi, hogy sok orvos tanulhatna tőle, hisz nagyon kevés ilyen "csupa szív" orvos van! Gyermekeimmel mindig úgy bánt, hogy szeméből sugárzott a szeretet, orvos és gyermek közti barátság volt ez, hatalmas bizalommal körülvéve! Alapos, türelmes, és nagyon figyelmes! Gyermekeim mindig meggyógyultak, rövid időn belül sokkal jobban lettek, bármikor fordultunk hozzá! Sok orvossal volt már dolgunk, de hozzá foghatóval még soha! Mindig, minden körülmények között számíthatunk rá! Bár minden ember ilyen őszinte, odaadó, figyelmes, csupa szív lenne, mint ő! Leírhatatlanul hálásak vagyunk a főorvos úrnak, köszönjük!

Mellettünk volt születéstől a halálig

Történetem 2005-ben született kisfiam, Gyurci mindennapjairól szól. Ami nem volt mindennapi, 32. gesztációs hétre született iker fiaim „A” magzata, testvérét a szüléskor elveszítettük, Ő pedig súlyos agyvérzést kapott. Születése pillanatától 2009 decemberéig írtam meg történetünket. Súlyos beteg, mozgásképtelen kisfiunkat otthonunkban ápoltam, miközben 2007-ben egészséges kishúga született, Anna. Abdul doktor folyamatosan figyelemmel kísérte mindennapjainkat, sajnos szinte heti rendszerességgel kellett megkeresnünk a kórházban, de ez sosem volt teher, mindig kedvesen fogadott, bátorított és erőt adott. 2010. április 21-én éjszaka kisfiam rosszul lett, nem lélegzett. Intenzív ápolásra szorult, gépre kellett tenni. Másnap reggel Abdul doktor leült mellém és elmondta a kisfiam állapotát, és azt is, hogy hosszú, nehéz napok jönnek, legyek nagyon erős, mert nem tudja meggyógyítani, és meg fog halni, megtesznek mindent, de a tudomány mai állása szerint nem tud rajta segíteni. Intézkedett, hogy bármikor bemehessek hozzá az intenzív osztályra, és akkor még nem tudtam, csak később, szólt a nővéreknek, hogy figyeljenek rám és segítsenek át a nehéz napokon. Akkor nem akartam elhinni, hogy el fogom veszíteni, görcsösen ragaszkodtam hozzá, pedig tudtam, hogy fájdalmai vannak, és szenved. 3 nap telt el így, csak ültem az ágya mellett és sírva könyörögtem, hogy gyógyuljon meg. A következő napon már annyira rosszul volt, hogy amint megláttam csöpp kis eltorzult testét, elájultam. Mikor magamhoz tértem, Abdul doktor odajött hozzám átölelt, a fülembe súgta „ Anya engedje el, mert nem tud elmenni” és velem sírt. Akkor és ott, megértettem, hogy meg kell tennem, megtettem,... 15 perc múlva meghalt az én imádott kisfiam. Ott volt, mikor elbúcsúztam tőle, sosem felejtem el, amit akkor mondott: „Gyurcinak rövid, de szép élete volt, jobb szülőket nem is kívánhatott volna„. Ő sajnos nem gyógyult meg, de köszönet Abdul doktornak, én túl tudtam élni, nem lettem beteg, depressziós, hanem az Ő segítségével fel tudtam ezt dolgozni, és teljes értékű édesanyja tudok lenni a nagy- és a kislányomnak. Abdul doktor végig mellettünk volt a születéstől a halálig. Azért tartottam fontosnak leírni ezt a történetet, mert sok csodálatos dologról hallottunk már, amikor meggyógyul a beteg, de sajnos olyan is van, amikor nem, és az orvosnak akkor is helyt kell állnia. Különös tekintettel arra, hogy gyermekorvosról beszélünk, és azt gondolom, hogy egy gyermek elvesztésénél nincs fájdalmasabb. Kislányunkat is mindig hozzá visszük, ha beteg, már a folyosón messziről ölelésre tárja karját, ha meglátja. Megnyugtat a tudat, hogy hozzá bármikor fordulhatunk, és örök hálával tartozom neki azért, amit értünk tett!!! Abdul doktorral való kapcsolatunk nem szakadt meg, hiszen kislányunkat, Annát a mai napig hozzá visszük, ha beteg, születése óta. Már a terhességem ideje alatt ellátott jó tanácsokkal, és felajánlotta segítségét. Ezzel élünk is, hiszen egy anya mindig aggódik, de az előzmények tükrében - jaj csak nehogy Ő is -fokozottabb az aggodalom. 5 évig nagyon sok időt töltöttem a gyermek intenzíven, nagyon sok mindent láttam, hallottam, azt hiszem erre mondják "míg fiatal vagy, még nem tapasztaltál, nem félsz, de az idő múlásával többet éltél, többet tapasztaltál és már mindentől félsz. Azt hiszem ezt is tudta Abdul doktor, mert már az első vizsgálatkor ellátott telefonszámokkal és biztosított róla, hogy bármikor hívhatom. És én éltem, élek a lehetőséggel, mindig kedves segítőkész, és mivel a kórház 100 km távolságra van a mi otthonunktól, ellát jó tanáccsal addig is, míg odaérünk. Hatalmas szeretettel fogad mindig, a kórház folyosóján már messziről ölelésre tárja karját. És Anna ott sosem fél, mert Abdul doktornál első az ölelés, második a beszélgetés, harmadik a vizsgálat, végezetül pedig matrica. Anna még csak bölcsődés volt, mikor azt mondta: "Anya beteg leszek, mennünk kell Abdul doktor bácsihoz". Egy alkalommal Anna rotavírus fertőzést kapott és olyan súlyos volt, hogy ott kellett töltenünk két napot az intenzíven, ugyanazt az ágyat kaptuk, ahol a kisfiam meghalt, szörnyű volt az érzés, hogy ismét ott ülök, Abdul doktor látta, hogy szenvedek, és még este, amikor Ő már hazament, felhívott, hogy hogy vagyunk, hogy viselem, és biztatott, hogy nem lesz semmi baj, higgyek neki. Tényleg nem lett, reggelre Anna jobban lett, és még aznap este hazaengedtek. De akkor is mellettünk volt, és azóta is jelen van a mindennapjainkban. Megnyugtat a tudat, hogy bármikor hívhatom, mehetek, Ő ott van és segít, vakon bízom benne. Minden egyes látogatáskor beszélgetünk a családról, a hétköznapokról, én úgy érzem, hogy ilyen kapcsolatot csak egy önzetlen, kivételesen jó emberrel és egyben orvossal lehet kialakítani. Jelölésemmel szeretném meghálálni neki mindazt, amit értünk tett és tesz, remélve azt, hogy megkapja azt a szakmai elismerést is, amit ő megérdemel.

Ő szeret és meggyógyít minket

Három éves kislányunkon tavaly télen annyira elhatalmasodott az elhúzódó nátha és köhögés, hogy egyik éjszaka szólt, hogy már fáj az is, ha levegőt vesz. Sípolva szuszogó lányomat nézve lelkiismereti közelharcot vívtam magammal, hogy késő éjjel felhívhatom- e a Doktor Urat,vagy sem. Udvarias emberi mivoltomat simán lenyomta aggódó anyai énem. Tárcsáztam. Legnagyobb meglepetésemre az álmos férfihang végtelenül empatikus volt és vérprofi módjára kezdte el sorolni a beadandó gyógyszereket. Szabadkoztam, elnézést, hogy ilyen későn zavartam. Semmi gond, örülök, ha segíthetek, holnap 8-tól kezdek, előtte azért látni szeretném a kis betegünket-jött a válasz. Kislányunk a beadott gyógyszerektől legalább pár órát tudott aludni, de reggel a kórházban sajnos kiderült, hogy kezdődő tüdő, és gégegyulladása van. Kórházi ellátás. Pont. Nincs apelláta. Teljesen összetörtem. Vállamon bágyadt lánykámmal, lehajtott fejjel csorogtak a könnyeim. Doktor Úr pedig azt mondta: Anyát akkor hagyjuk megnyugodni, Apuka jöjjön, elmondok mindent. Férjem sötét arccal jött vissza, oldalán a Doktor Úrral, aki kérte, tegyem le a lányom és legnagyobb döbbenetemre, mert ilyet eddig csak filmekben láttam, leguggolt mellé, megölelte és direkt neki címezve mondandóját, elmesélte gyereknyelven, hogy mi fog történni vele, miért kell kórházban maradnia. Lányom elkerekedett, hatalmas szemekkel nézett és még akkor sem volt egy hangja sem, mikor Főorvos Úr saját kezűleg kötötte be a branült. Főorvos Úr és a vele együtt dolgozók szakértelmének, segítőkészségének köszönhetően kislányunk rohamosan javult. Az azóta eltelt idő alatt is sajnos,meg, megjelenünk az osztályon, hála Istennek inkább kisebb, mint nagyobb egészségügyi problémákkal, de Főorvos Úr határtalan kedvessége folytán, soha nem sírva, szipogva megyünk hozzá, sőt.Lányom azóta Abduj bácsinak szólítja, mesél róla mindenkinek, és az azóta megszületett kishúgának is "elmagyarázza", nem kell félni Abduj bácsitól, ő szeret és meggyógyít minket, csak szót kell neki fogadni és okosan bevenni a gyógyszereket, még akkor is, ha annak egyáltalán nincs jó íze! :) Szülőként elmondhatom, hogy soha nem fogjuk tudni neki meghálálni mindazt, amit a gyermekeinkért tesz. A mindig barátságos, mosolygós, segítőkész ORVOS. Igen, így, csupa nagybetűkkel.

Köszönjük az életet!

Dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed főorvos úrral először 2014 októberében találkoztunk, azon a napon, mikor 13 héttel korábban a vártnál, megszületett kisfiunk. 27 hetesen 980 grammal jött a világra, olyan pici volt, mint egy játék baba. Gyermekünket a gyulai Pándy Kálmán Kórház Gyermekosztályának koraszülött intenzív részlegére szállították, míg én a szülészeten maradtam. Borzasztó volt az érzés, hogy távol van tőlem és ijesztő volt a helyzet, nem tudhattuk mit hoznak a következő napok, hetek. Csak reménykedtünk. A szülést követő reggel egy orvos lépett oda hozzám, nagy mosollyal az arcán. Meglátogatott, hogy megmutassa „micsoda szép képek készültek Apával a piciről”. Abban a pillanatban, abban a kiszolgáltatott helyzetben olyan volt ez a hozzáállás, mint egy baráti ölelés. Attól a pillanattól fogva ő nem csupán orvos volt számunkra. Az első találkozás a fiunkkal nagyon ijesztő volt, inkubátorban volt, teli csövekkel, pittyegő, sípoló gépek között, és rettentő pici volt. Abdul főorvos úr szakmai hozzáértése, odafigyelése, hozzáállása és kedves szavai sokat enyhítettek nyomasztó érzéseinken. Gyermekünk állapotát illetően azonban sohasem kertelt, sohasem tüntette fel jobbnak, mint ami. Mindig nagyon korrekt, nyílt és őszinte volt. Megnyugtatott a tudat, hogy kisfiunk a nehéz kezdet ellenére a legjobb kezekbe került. Ahogy teltek a napok, hetek, fiunk állapota egyre jobb lett, köszönhetően a gyermekkórház dolgozóinak, elsősorban Abdul főorvos úrnak, aki a gyógyulásnak nem csak fizikai feltételeit, hanem az emberi oldalát is megteremtette, így segített át minket, és az egész családot azon a kemény 10 héten, amit kórházban töltöttünk. Minden erejével azon volt, hogy minél jobb körülményeket biztosítson, minél egészségesebben fejlődhessen a pici, energiáját és szabadidejét nem kímélve. Szívét, lelkét kitette és tudjuk, nem csak értünk. A hosszú idő alatt, amit benn töltöttünk többször hallottam, láttam, hogy pihenőnapjai vagy szabadsága alatt is benézett a kórházba egy-egy kis páciens fejlődését követve, és szinte gyermeki örömmel tudott örülni egy jó eredménynek, előrehaladásnak. Látjuk, hogy küzd azért, hogy minél jobb feltételek, minél emberibb körülmények és minél színvonalasabb betegellátás váljon valóra úgy, hogy ez ne legyen akadálya az emberségességnek. Ilyen hivatástudattal nem találkoztunk még. Végre egy orvos, aki azt a szemléletet vallja, hogy a szülő, a szülői hozzáállás és szeretet is lehet ugyanolyan fontos, mint az, hogy megkapja a gyermek a szükséges gyógyszereket. E mellett hisz a kenguru módszerben, ezért mindig azt mondta: „Anya, Apa teste a legjobb inkubátor”. Ezért olyan gyakran ölelhettük magunkhoz kisfiunkat, ahányszor csak állapota engedte. Ez adott erőt a folytatáshoz és hisszük, hogy gyermekünk gyönyörű fejlődésében is nagy szerepet játszott az érintés, ölelés, a testi kontaktus. A sok munka ellenére azonban mindig mosolyog, mindig van egy-két kedves, biztató szava. Számunkra ő nem csupán orvos, hanem ember, a szó legnemesebb értelmében. Főorvos úr segítő kezei közül 2015 év elején „engedett ki” minket, így 73 hosszú nap után végre elhagyhattuk a kórházat. Azonban a kapcsolatot nem csak, mint orvossal, hanem mint baráttal, azóta is tartjuk. Abdul Doktor csodálatos ember, orvos és barát, akinek nem kevesebbet, mint gyermekünk életét és egészségét köszönhetjük. Örökké hálával tartozunk neki. Köszönjük az életet!

Ő meg tud gyógyítani mindenkit

2015. Januárjában a kisfiam hajnalban nagyon sírt fájt mindene és lázas volt. Nem ment le a láza több órán keresztül és fél 7-kor merészkedtem felhívni a doktor urat. Felvette a telefont én elmondtam, hogy mi a baj, ő meg mondta, hogy mielőtt megy dolgozni, eljön a kis Barátját megnézni. Kaptunk gyógyszert és a doktor úr a gyermekemnek is elmondta, hogy ezt majd be kell venni, hogy meggyógyuljon. A kisfiam próbált valami kibúvót keresni, hogy ne kelljen, de doktor úr szavai meggyőzték, meg persze hogy a kisfiam felnéz rá, és nagyon szereti. Amikor megszületett a kislányom, a doktor úr vizsgálta meg 5 napig a kötelező kórházi lét végére a kicsi lány besárgult egy picit, de doktor úr megengedte, hogy haza menjünk, mivel nagyon jó étvágya volt. Meg persze azzal a feltéttel, hogy pár nap múlva megyünk és megvizsgálja a doktor úr. Pár nap múlva felkerestük a doktor urat a megbeszéltek szerint, az egy hetes kislányomat megvizsgálta volt egy pici vérvétel és doktor úr is ott volt velünk ez idő alatt ezzel főként engem nyugtatott. Ahogy írtam a két kis rövidke történetemben két kicsi gyermekem van. Ők is, mint minden gyerek, tart egy picit az orvosi rendelőben, mivel nem tudja mi is fog történni ott vele. Bármely alkalommal, ha a doktor urat felkerestük Ő nagy mosollyal és barátságosan beszélt a gyerekekkel. Mindig elmondja, mit szeretne csinálni, megvizsgálni. Ha van félelem bennük, akkor Ő türelmesen megvárja és inkább játszik velük egy kicsit. Egy pici idő után a gyerekek kérdeznek rá Abdul bácsira hogy mikor fogsz megvizsgálni minket. Ha valaki beteg a családban a kisfiam mindig azt mondja, hívjuk fel Abdul bácsit ő meg tud gyógyítani mindenkit. Ez úton is köszönünk neked minden Abdul bácsi.

Mosolyából áradt a jóság

Az én történetem igen különleges! A doktor urat 2015 tavaszán ismertem meg egy tápszeres cég bemutatójának a vacsoráján! Nagyon szimpatikus volt, mindenkivel kedvesen beszélgetett és áradt a mosolyából a jóság és az emberek iránti szeretet! Tudni kell a doktor úrról, hogy nagyon humoros és imád viccelni! Elég sokat beszélgetünk és nevetünk ezen a vacsorán! Ezek után többször beszéltünk telefonon igen sokszor! Sajnos Áprilisban a Nagymamám egy kardiológiai vizsgálat során nagyon rosszul lett és a békéscsabai sürgősségi osztályra került! Én nagyon kétségbe estem, mivel elég messze laktam a kórháztól, már tömegközlekedéssel nem tudtam eljutni a nagymamámhoz. hogy ott legyek mellette! Ekkor telefonáltam a doktor úrnak, hogy nem e tudna segíteni! Ő azt mondta, ne izguljak, már is intézkedik! Gyuláról átutazott Békéscsabára, vitt a nagymamámnak vacsorát és inni valót. Beszélt a kezelőorvosával, ezek után felhívott és beszélhetem a nagymamámmal! Egész este veled maradt és jókat beszélgetek! Másnap a mamámat hazaengedték és ő egész nap arról áradozott, hogy milyen csodálatos embert ismert meg! Hiszen ő csak egy idegen volt a számára mégis megmutatta, milyen nagylelkű és emberséges! Soha nem fogjuk ezt neki elfeledni a mai napig közel áll a családunkhoz örökre a szívünkbe zártuk!!!!
Történetek (2014)

Csodálatra méltó szeretettel fordul a gyermekem felé

Nos az én történetem röviden: az általam jelölt csodálatos orvost már tizennégy éve ismerem. Embersége, odaadó munkája, kis betegei iránt érzett szeretete határtalan! Munkáját őszinte, tiszta szívvel végzi, önzetlen segítőkészsége csodálatra méltó, és példamutató! Kisfiam pár héttel ezelőtt elkapott egy vírusfertőzést, és én este fél 10-kor felhívtam a doktor urat, hogy baj van a gyermekemmel. Más orvos válasza valószínűleg az lett volna, vigyem be az ügyeletre stb., az általam jelölt orvos viszont ezt felelte: "Szabadnapos vagyok, de egy fél óra múlva találkozzunk a gyermekkórházban, megvizsgálom." Így is lett, azonnal felvették kisfiamat a fertőző osztályra, infúziót kapott, és mindenekelőtt olyan bánásmódot, amilyet sajnos ritkán tapasztal az ember. Összefoglalva: az orvos, akit jelöltem, egy csodálatos ember, bármikor fordulok hozzá, odaadó, segítőkész, csodálatra méltó szeretettel fordul a gyermekem felé, lelkiismeretes, ő egy igazi tiszta szívű, jó EMBER!!! Nem ismerek hozzá hasonló gyermekorvost a környezetemben! Minden tiszteletem, és csodálatom iránta!

<< Vissza
Közönségszavazás » Kérdésem van »
A pályázat zsűrije
Dr. Muszbek Katalin
orvos igazgató
Magyar Hospice Alapítvány
A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen diplomázott 1973-ban, pszichiáter szakvizsgáját 1978-ban szerezte meg. Ezt követően több képzésen is részt vett, mint például Pszichoanalitikus tréningen Budapesten (1981-1988), Memorial Sloan Catering Cancer Centre Pszichoonkológiai részlegén, University of Dundee: Distance learning on palliative care képzésen (1998-1999).
Tovább »
Mit jelent az Astellas-díj?
Az Astellas-díjat 2006-ban az Astellas Pharma és annak vezetőjeként Dr. Markovich György alapította. A díj életre hívásának legfőbb célja kezdetektől fogva az volt, hogy a hazai egészségügyben tevékenykedő, sokszor méltatlanul kevés elismerést és nyilvánosságot kapó orvosok és egészségügyi szakdolgozók áldozatos munkájára és példaértékű erőfeszítéseire ráirányítsa a társadalom és a szakma figyelmét.
Bővebben »
Médiatámogatóink:
Médiafigyelő partnerünk:
A pályázatot szervezi és bonyolítja:

SESAME Pályázati Iroda
Cím: 1660 Budapest, Pf. 448.
Telefon: (1) 9200 620, (30) 298 3364
Fax: (1) 700 1620
E-mail: evorvosa@astellasdij.hu
Copyright © 2015 Astellas / Sesame PR - Minden jog fenntartva | Adatvédelmi nyilatkozat | Kapcsolat